Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

Ms egyszer s mindenkorra kijelentem, hogy akit én a házamba fogadok, azt ne nézze ki innen se rokon, se jóbarát, és akivel én egy asztalhoz ülök, azzal ne derogáljon egy tálból osezmznyésnl még a kinai császárnak se, pedig az már nincs is... Jgon, Micsoda? Demeter. A kinai osászár. Mert ott ma már köztársaság тап, /к,

s elsiet a bai hátsó nyíláson át./ Egon. No még csak ez hiányzott. Hogy az öreget is ráz haragítsa. Klára. Te haragítod magadra. Ma figyelmeztetlek, hogyha nem hagyod abba ezt a Péterrel szemben való,..lehetetlen viselkedésedet, akkor.. .engem is magadra haragitsz, Egon. /megfogja a kezét/Idehaligas

s , Klárika... Eft,. .raiközttink.. egész máskép Tolt azelőtt. Kicsi kölyökkorunktól fogva, Qalékszel, én tanítottalak úszni, vadászni, tenniszezni mindenki tudta, hogy minket az Úristen le egymásnak teremtett, az egész megyében el Tolt terjedve... Klára , Mert te terjesztetted, pedig én megtiltottam, Egon. Nem tiltottad meg. Aazondtad, ne terjesszek rémhíreket. Ha haragudtál Tolna érte, nem igy mondtad Tolna, Hanem egész komolyan... Klára, Hát most ugy mondom. Egész komolyan. Egon, Hogy...nem? Klára, Nemi. Egon, Biiiatt a kegyelemkenyéren élő, senkiházi,.. Klára, Megtiltom! ïgon, Ez as utolsó sz&Tad? Klára, ü legutolsó!