Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

3. hagytam nagyságos uramat és... Péter: Fevet ságee. azt hiszed: meg tudnád akadályozni ? Viktor: /szó nélkül zsebrevágja a revolvert/ Péter: /sötét mosollyal/ így ? Itt a sarkon a fegyverkefceskedés. Viktor: De... talán nem lesz rá szükség. Péter: /т.е./ Gondolod ? Viktor: perein remélni. Ha találunk valami lehetőséget... Péter: /indulatosan/ Most ? Az utolsó pillanatban ? Viktor: Miért ne, nagyságos uram ? Fem oly^e üres szóbeszéd afe, hogy mi g az ember él, remélni meg n°m szűnik. Péter: Dre J a pokolba ezzel e te örökös... műveltségeddel. Viktor: /szerény védekezéssel/ Iskolába Jártam, nagyságos uram... sokat olvasok - ilyesmit nem tehet az ember büntetlenül. /Közben az Íróasztal egy másik fiókját huzza ki/ Péter: Mit kotorászol ott ? Viktor: /kiv-sz egy fiolát/ Az altató. Péter: He félj. Giktor: Most már nem félek. Látom, hogy távollétemben a szevenállal se méltóztatott elkövetni semmi... meggondolatlanságot / Péter: És ha mégis megteszem ? Dgy óra múlva ? Éjszaka? Ha felszakítom rz ablakot és levetem magam a kövezetre ? Viktor: Нот fojgja megtenni, nagyságos uram. Péter: Azt hiszed: nem merem ? Gyáva v-gyok ? Viktor: Én láttam nagyságos uramat Toulonb

r n bicskás metrózok között, láttam lenn Afrikában oroszlánv<dáezaton... Péter: És mégse tudom megtenni. Értsd meg: n°m a bátorságom hiányzik. De fip.tal vagyok, előttem az élet, a világ, a nők..' Viktor: Drr

a kell gondolni, nagyságos uram... Péter: De ha nem tudok erre gondolni 1 Ha állandóan és szünet