Aszlányi Károly: Péter; Q 18575
5. E^ressy. Miféle rókát? Etelj Amit ez a Péter ma délelőtt a vadászaton elszalasztott I Mit kófcded? Hisz te is ott voltál} Erressy t , igen. ho g y ne. a róka. Már m lék s zen, hát hiába, igaza ran a doktornak, Errői is ie keil szokni, hogy mindig másra figyeljek, Fgon, Olyat már hallottam, hogy valaki elhibázza. De hogy rá se emelje a puskáját, meg se lássa, mikor ott megy el mellette, a szőribe törölhette volna az orrát,,. Klára. /indulatosan/ Hát most már aztán elég, Egon! Bab8j Es nekem is elég} Es páternek is, Péter. /idegesen/ Nekem már régen, Klára. És ha ez a Páter nem volna ilyen drága, türelmes lélek... Baba. És olyan okos, fölényes angyal. Etel. Ez igy megy két hete. amióta ez a Péter ide betette a lábát. Péter angyal, Péter egy lángész, Péter a világ közepe - egész belebolondultak mind a ketten. Klárika is, Baba is. Hogy egy ilyen kis Zlathnay Baba beleszédül hát rendben van, ЕБУ ilyen kótyagosfejü, tanyán nevelkedett dzsentri làrçy, hát persze, hogy az ilyennek imponál egy Ilyen félvilógot bejárt szélhámos. Demeterj /keményen/ Ezt egyszer és mindenkorra megtiltom! Megmondtam neked, щ hogy ennek a szerencsétlen fiúnak a múltja.,.el van intézve, Etel, Jó, Jó, l^yél meg. Azt érdemlem én| amiért hét év óta élek itt a házadban, nevelem a lányodatNem vagyok vak! Egész nap mindig csak együtt - a Tiszán - a könyvtárban séták a holdvilágnál - én is voltam valaha fiatal!