Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

30. tak, hopy mit lehetne veled oeinálni; heoeukatnl, gondnokság alá helyezni, vagy mlttudomén - mindig cenk azon az egyen törtem a fejem: Ostens® : hogy lehetne e

3t az embert /és аз előbbi rajongásból most hirtelen szeretettel t«l Jep szánalomba os<p át/,... ezt a szegény, szer

enosétlen fiut... valahogy megmenteni ? Kováoe: Be de hát... Klára: Is én n»gyon, de nagyon bálás lennék n»fced Péter, ha most eegit»nél nekem egy ki ősit, hogy ez a tervem... ez a kis ábrá m valóra is váljon, ha én téged... megmenthetnélek. Ha tuinád, hogy mennyi, de mennyi ostobaságot tud egy пб elkövetni os«k az<rt, hogy egy férfit megmentheseen és... ki tudja... hátha... most z egyszer talán... nem is lenne olyan négy ostobaság és... Altiszt: /belép/ Tisztelettel kérem: a,., a ruhák. .. Klári: Köszönöm, már fendben varjúnk. Ügye Péter? Ez el van intézve. Gyere. Ha gyerünk, Péter... X