Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

28. Igazgató: DftE«t«r: Igaz pa tő: Demeter Viktor; Demeter : Viktor: Demeter; Klára: !>

ea:

nter : Klára; Dem»t«r: Kováoe; Klára: Kővé of : /buoeuzik Demetertől ée Klárától/ Hát én nagyon Örültem méltóságos uram és,,, /elmosolyodik/ Most majdnem azt mondtam: legyen máPkor íp szerencsém. Mért ne ? Boldogan. Máeutt ás más körülmények között..' /Klárához/ Kezét oaókolom. /Kováoe fe14/ Maga pedig fiam... azt hiszem; úgyis tuefja, hogy mit szeretnék moat a lelkére kötni. /Kováoe lehajtja a fejfét. Igazgató:/ Sa jó, jó, hát... oenk fel a fejjel és... sok szerencsét. /Hirtelen eltűnik az ajtaja mögött/ /megindultságát leküzdendő, hirtelen megigazítja nyakkendőjét/ Fna Péter. Iát... tedd el ezt az iráet... te perig, Viktor... /serényen/ Igenis.». El mégy a nagyságot ur lakására, összecsomagolod a holmiját, elhozod a P.ltzbe,.. Parancsára méltóságos* uram. /-"s figyelmen kivül hagy.fa Kovács riadt mozdulatot, gyors meghajlással elmegy а к' bel hátsó aj' ón/ ait is akartam még osak..• izé... «zt hittem; te közben átöltözöl, de amint látom... /Klárához/... hát akkor mi most menj ink előre, ugye..,? ?>®, apám. re csak menj, d«,.. én megvárom... A, igen, ig^n, üudom. ó® a kooeit...? Ces к vidd magaddal. «II majd tazlba ülünk. Ka szervusztok, a viszontlításrs. / s elmegy a bal ajtón/ /hirtelen kirántja a kezét Kláráéból/ Kérem l Hallgasson meg engem ! Könyörgöm 1 /mosolyogva/ Az

4rt maradtam itt... Ha tudná, hogy én most milyen... rettenetéé helyzetben