Aszlányi Károly: Péter; Q 18575
25. Viktor; Viktor; Kováop; Viktor; Kovâoe; Viktor; Kovács; Viktor; Xováos; Viktor; Kovâos; Vi ktor i Kovács; /látva Ko vacs habozását/ Méltóságos uram, én a nagyságos ur inasa vagyok, Viktor, az öreg Viktor. Az öreg Viktor... nrhát r>&... az igazán d»rék ás... /vállon veregeti bátort/ Bendben van, fiam. Minden a legnagyobb rendben van. Ha gyerünk, kislányom. /Ée a Péterre nagy ezer«tettal visszamosolygó Klárával altünik a Jobb hátsó-ajtón/ /alighogy üreghyék kitették a lábukat, izgatottan/ Mondja; hogy uszt mag ? /még az alffbbi ape®ényektőt kábán/ Bit ? 4zt I A találkozáPti ГГ*к«гс mejd a feje® ee*»tt la ijadtamban, amikor az 'ltiezt azt mondta,hogy... Hát beszéljen, mondja; mit kérdegtak ? Kérdezni na® igen kérdeztek. Hanem ? Mindig csak Ők beváltak... Olyan halyzatba hoztak... Milyan halyzatba ? Azt mondták; boopá sak mag nakik... Maga ? Én. illetőleg dehogy 4n... creghy iéter. M^rt ők ugy érzik, hogy ők Jttttuttnk idáig, nam t rffdtek velem,nem fogták mag a k«zeœat - mármint az ő kezét - ée olyanokat mondtak nakaçijhogy - mit csináljak - eltőgtam magam.. * ïagyon halynsi Ham helyes! Umber I -':rt?e mag; érv magama t bőgtam all Ham üraghy Pétert I jatmafsrna t I Mart ugy beszéltek vala®, oly« n kadvasan, о yvn e®bari mádon, ezeret f tttel, ahogy még soha, sanki abban a nyomorult életemben és., az aztán betette az njtít. Most magukkal akarjak vinni..
