Aszlányi Károly: Péter; Q 18575
Demeter: Alti ezt : Demeter: Altiszt: Demeter: Altiszt: Demeter: Altiszt: Kláras Demeter: Klára: Demeter: Klára : Dem*ter: Klára: Demet«r: Klá Га : 18. /az utolsó pár szó alatt felállt a oadról 4e az altiszt asztalához lépett/ Mondja csak! AZ... igazgató ur... itt van az épületben ? itt van ! fessék nyugodtan várni I /fölényesen/ Ke nézze оеяк, barátom... itt a névjegyem... /megnézi a névjegyet, egyezerre egész más hangon/ Igenis, méltóságos uram. Menjen, keresse meg és mondja meg neki, hogy beszUni szeretnék vele ... Igenis. Hogy üreghy Demeter őméltósága... /idegesen/ Igen, igen, osak... /az órájára néz/ Megyek már, méltóságos uram. /És elrohan/ /vonzó, nyilt tekintetű fiatal lány, irónikoe rnosolylyal/ Még szerenose, hogy nem dobott ki... /szórakozottan/ Hogy ? 'z az altiszt. Hogy nem dobott ki... mint az előbb azt az inast... Hát mondd: nem furcsa V Igen. Ideges vagy, apám...? Meglehetősen, l'udod, Klárikám ez а találkozás . i. itt... az unokaöcsémmel... akit még hozzá nem is láttam soha és... n em tehetek róla, de az a gondolat, hogy mait majd... kezet kell fognom vele... Bér előbb fogtad volna meg a kezét... /elfutja ч harag/ Hol ? Afrikában, rz oroszlánok között, vagy Monteoerloban, -hol öreg amerikai nőktől sz«dett el kártyán százezreket - bát azt hiezed te; olyan egyszerű egy ilyen könnyelmű, léha világceavargóval - na de ezt a kérdést... már letárgy-ltuk egyszer,,,
