Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

11 Viktors Sem, doktor ur... Péter: ahhoz, amit mi Öntől óhajtunk, n©m kell úgyszólván semmi szakértelem... Kováos ; Hnnem ? Viktor: Bogialjon helyet, szokja meg. Itt semmi máéról ninos ezó, эаак ür«ghy Demeterről, aki ezóta ее állt velünk, hallani 9« akart rólunk, ©nrélfogva mit tehet ilyenkor* egy úriember, aki nem akarja egy o:ezk08, kifizetetlen kártyaadóseág szégyenével bemoopkolni a nevét ? Blőveez egy váltóűrlapot ép abban a reményben, hogy kéeőbt mégie osa к megértésre talál, a gőgöF nagybácsi nevét a váltóra - bogy ugy mondjam - rámásolja. Kováos: Mi ? Hogy... ráhamisitotta ? Viktor: le lovagoljunk a szavakon. Fészük a tényeket,amelyekért az én gazdámat senki se hibáztatja - r»málem, ön se... KOVÓOP: i>e igen. Viktor: Akkor önnek nino s szive. Kov cs: ^rről nem vitatkozom. Azt mondják meg nekem az urak: ha engem nem mint szakembert hivattak ide, akkor mit akarnak tőlem ? Mi lenne itt az én feladatom ? Viktor: Igazán nem eok. Mindöepze ennyid hogy a gazdám helyett és az ő okmányéival le méltóztetnr ülni három hón pot... Kováoe: a börtönben ? Viktor: Sajnos, máshol nem lehet. Kovács: Sa de hát ezt n©k«m senki egy szóval ее emiitette. /Viktorhoz/ Maga nekem egy ötvenezer p^ngőe tranzakcióról beszélt. Péter: Hát persze. M«rt én ötvenezer o©ngőt vettem fel arra a vált óra... Kovács: De ő nem mondta nekem, hogy váltó ! Azt mondtai traneakoió.