Bornemissza Péter: Elektra; Q 18573

- 35 énvelem, de ha inegjfí, megkötöm koszorodat. Bizony kicsússz innét oly helyre, hol nem keserítesz engemJ Veszteg csak, nagynyelvű kabola! Minden rútságot reánk kiáltasz, uraminal egyetembe mindenek előtt rágalmazsz - de / <P 0

1 * elcsípek az nyelved végébe! Ez illek-e le| / ' ánylioz? így tisztelsz-e te engem? Ezt kell-e 1 | anyádon méltatlan mielni? Nem tagadom, azkit én iníeltem; mert méltán raíeltem.[Mert jól tudod, az én édes leányomatP kit leginkább szerettem, ilyen százon nem adtam volna, mint te vagy; elveszté tülem ez gonosz ember. M»* Bringá

n ii

íi

»1ía 1ii.iK»i ¥Qáir

mii haláluku

l '

ii

mw

uajl

i Jmttem éw mwyn/

ub

. Illett ez agg latornak oly szép virágért meghalni. MCL ÍJ nu^YMAL]) L;EBE

L'

ÜBÜAAM y

u

lfe éjiuéita

m ¥

ele; »IisgyiaomniiMiü m

oi

n Én szültem véres veritékemmel, én tartottam nagy keserűséggel,' nagy nyughatatlansággal\ Azért én tötternj én töttem, nem tagadom senki előtt, 1 ' - • / ' | mert inegérdemlette | -«oha te tagadod, 3ie ő szegín leánka, ha szólhatna is, ezt mondaná. Azért nem kellene hátam megett rágalmaznod, ha ember volnál; A O de ihon, szembe vagyok, szól^ szembe, hamit akarsz! -11® Csak meg ne haragudjál, szólok én szembe is, rVvOlt mint atyám képébe, mind azlleánka képébe!