Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Hevesi Sándor; Q 17951

-8Octavei Egy napon, amikor elkísértem őt azokohoz az emberekhez, akik szerelme tárgyát őrizték, egy félreeső utca egyik házikójából sírást és jajgatáat hallottunk* Tudakoljuk, hogy ai a baj, egy asszony nagy sóhaj to sással elmondja, hogy idegen emberek vannak ott, akiknél nagyon его» morú dologiak lehetünk tanúi, s ha osak kőből nines a szivünk, hát megeshetik rajtuk* Seapinx S mi a mese véget Octavei Kíváncsiságomban sürgetem Léandret, hogy nézzük meg, mi az* Belépünk egy szobába, ahol egy haldokló üregasszonyt pillantunk meg, mellette egy jajgató cseléd s egy könnyes szeatt fiatal leány, akinél szebb és meghatóbb jelenséget sohasem láttam* Scapint Áh! Ah! Octaves Más leány rémítő lett volna abban az állapotban} nem volt rajta egyéb, mint egy rossz kis szoknya, közönséges pamutból készült hálóköntös, a fsjs búbján sárga főkötő, mely alól haé ja rendetlenül hullott le a vállára} és mindamellett igy is ssépségtől ragyogott s egész lója caupa báj volt és kellem* Seapini Látom már, hogy mire lyukadunk ki* Octavei Ha láttad volna, Scapin, ahogy én láttam, te