Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

- 6 Pinto: De drágém, Hiszen hiába kérném meg, Nem adnék hozzám. June: Most nem. Apám alig ismeri magát. De egy év sok idő, összezárva a hajón. Levennénk a lábáról. Kitalálnánk valamit. Valahol beleesnék a vizbe. Maga utánam úszna. Megjátszanánk, hogy megmentette az életemet, /majdnem sir/ Pinto: Kolosszális пбсака maga June I June: Undorodik tőlem, hogy ilyen nyiltan fölkinálkozom ? Miért ejtett meg ? Pinto: /folyékonyan, szinte Üzletszerűen/ Mert vágyakozom magára. Az orrommal, a fogammal. Minden csöpp véremmel. A csontjaimmal. .. June: /kábultan/ Hát akkor jöjjön velünk. Pinto: Meg fogok próbálni mindent. June: ígérje meg. Adja becsületszavát. Szerezze meg a pénzt, ami az útra kell a föld alól is. /kétségbeesve/ Ha máséért nem, gondoljon rá, hogy milyen gazdag vagyok. Milyen óriási coup ! Miss '."ood : /finom öreg, angol hölgy, valamivel több, mint társalkodónő. A kert felől jön/ Hűvös lett June ! Itt a kepje. Vegye a vállára, /nyújtja a prémet/ Pinto: Hideg lett és késő van ! /А karkötőórájára néz, meghajlik/ June: /fájdalmasan/ Már megy ? Az első aproposra ? Pinto: A legfontosabb pénzemberem ilyenkor ott szokott lenni a Majestic barjában. Szeretnék találkozni vele, June: Oh, az más I Akkor menjen. Siessen és fektesse a kétvállára a pénzemberét ! /Miután a gavallér már eltűnt, kihajlik a párkányai, utána kiáltja az éjszakába/ Ne felejtse el, hogy a becsületszavát adta Pinto I /jelentősen/ A föld alól is I