Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807
- 35 Pinto: /melegen/ Szeretném. Képzelje el, milyen bensővé válna útára a barátságunk, az egéaz életre. Nerropontes: Elvben benne volnék. Csak az ár... /Nézi a kalapját, láts: ik, hogy mér szeretne kintlenni/ p i nto: Mielőtt arról beszélnénk, elmondom néhány föltételemet. zt az ékszert nem szabad rögtön eladni. Kés5bb is csak nagyon óvatosan. Mit magyarázzam önnek ?... ön Jobban tudja.. . Negropontes: Persze. Természetesen. Pinto: És ami a legfontosabb. Egy héten belül szükségem van a pénzre. Elutazom. Nem fognak látni sokáig. Nos ? Megcsináljuk ? /А kezét nyájasan ráteszi az ékszerész karjára/ Negropontes: /ijedten/ Magától értetődik. Adjon délután hatig opciót. Hatkor összeülünk. A zsebembe teszem a csekkönyvem. Aeszi kalapját és keztyüjét/ Pinto: És negyed hétre már meg is egyeztünk, Negropontes: Ebben aztán egészen bizou-os vagyok. Pinto: /nyájasan a vállára vereget/ Tudtam, hogy maga a legokosabb ember a világon. Negropontes: /nagyon menne méy/ Oh kérem, örvendek. Boldog voltam... /Kimegy Pinto kíséretében az előszobába. Elmosódik a beszélgetésük./ Pinto: /visszajön az előszobából, kinyitja a háló ajtaját, beid. ált/ Halló ! Keljen már föl ! Mindjárt este lesz ! /В en/tről ébredező szöszmötölés, ásitás hallatszik, nyöszörgés, egy álmos "Kelek már"! - Pinto visszazárja a gyöngyöt a helyére. Fcg.V.lVc.zni kezd a kávéfőzővel./
