Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

г 33 Pinto: Elküld ten az inasomat. Egyedül vagyunk. /Vidáman/ Édes kettesben I Negropontes: /kacag/ Aranyos ötlet • /Grandiózusán sárga keztyüjét és finom szürke keménykalapját leteszi az Íróasztalra. Lelll, a lábát kacéran keresztberakja,/ Pinto: /kinálja/ Kávét ? Szivart ? Likőrt ? Negropontes: Köszönöm, semmit. Szívbajom van. Véredény-elmeszesedésem. /Nevet/ Pinto: Nem hiszem. Pompásan néz ídL. Valóságos nappali szépség. Mivel festi a bajuszát ? I Negropontes: /felháborodva/ Becsületszavamra, nem festem. /Szerényen/ ... Csak a hajamat... /Nevetnek/ Pinto: /kacsint/ Persze, hogy tessék a lányoknak. Azoknak az egészen kis lányoknak... Negropontes: /kényelmetlenül/ Mondja kérem I Azért hivott, hogy szerencsétlen szenvedélyemre emlékeztessen ? Vigyázzon, mert az én koromban önnek is támadhatnak váratlan passziói. Különben is nem igaz semmi. Bebizonyítottam a hatóságok előtt. Pinto: /mosolyog/ Ne mente

getődzzék. Én ugy szeretem magát, ahogy van. A virágjával a gomblyukában. Beszélik az emberek,hogy I maga ugy jött ide harminc év előtt Athénből, mint egy kis S ügynök, három gyűrűvel a zsebében. Alkalmi kölcsönöket adott letört játékosoknak... Negropontes: /indignálódva feláll/ ík, de kérem... Î Pinto: /elbűvölően/ Üljön le. Annál jobban becsülöm ! Micsoda tigrisugrás volt, föl a magasba I Egészen addig, hogy most tár3ad!almi szerepet játszik és üzleti téren a nyakéra teszi a kezét Cartiernek... Hiszen maga már nem is ékszerész,