Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

- 12 ölelés elől, amelyet a férfi izgatottan kezdeményezne/ Soffőr: /nagyon is fUteni kezdi a kétféle izgalom, látszik rajta, hogy csak erőlteti a nyugalmat, az ágyra néz, amely duzzadó párnáival uralkodik a képen, mint egy fehér mennyország/ Azt sem szeretem, hogy talán egy óráig is ott kell feküdni majd az égy alatt. Kemény a parkett. Rose: Kemény a paikett ? /А földre néz/ Aládughatok innen egy kis szőnyeget. /А föld teli van apróbb-nagyobb szőnyeggel. Egyet, amelyiknek az alakja megfelel, az ágy alá csúsztat/ Soffőr: Persze, hogy egészen más I /letenyerel a földre, az ágy alá mászik, onnan beszél/ Feküdjön csak le az ágyra Rose, ügy, ahogy ő szokott feküdni. Aztán oltsa el a villanyt. Rose: Miért ? Soffőr: Ki akarom számítani körülbelül, hogy kell állni majd a sötétben ? Rose: lefekszik az ágyra, de előbb eloltja a villanyt. Teljes sötétaóg. Csak sejteni lehet, hogy mászik ki a soffőr az ágy alól, hogy hajlik a fekvő nőalak felé. Hirtelen egy izgatott és ingerült "Na!" hallatszik, ahogy egy megréml. tett nő Idáit fel. Rögtön utána világosság. Rose felül az ágyon/ Soffőr: Mit kiabál ? Rose: Na hallja. Még most is reszketek, hogy megfogott, /А helyzethez illő torz mosollyal/ Jó volna már túlesni rajta. Rém izgatottak vagyunk mind a ketten. Soffőr: Olyan ember nincs, aki ezt nyugodtan tudná csinálni. Rose: /figyel az ajtó felé/ Pszt ! /Odamegy az ajtóhoz,lát ja, hogy nincs senki - visszafordul/ Most már Ideje lesz, ha