Sardou, Victorien: Rabagas; Fordította: Deák Farkas; Q 17274

— 29 is gyilkos ! A társadalmi rend eltaszított tagjának, a természettől ösztönökkel felruházott Bernchardnak alapos joga volt az én támogatásomra; s midőn őt a törvény gyilkosnak mondta, én свак áldozatot láttam benne! heiyesiö zug ás Mit tartozik az rám, hogy Bernchard egy öreg embert faczipőjével cgyonvert! A valódi bűnös nem Bernchard ! Hangok minden oldalrél. Nem, nem ! R á b a g a s A természet a hibás, mely őt tigris vér-alkatúvá tette. Hangok. Ugy van ! Igaz ! R a b a g a s. E nyomorult társadalom bűne, hogy e szerencsétlen, véralkatához illő elfoglaltatást nem találhatott. Mind. Brávó ! Brávó ! Helyes ! R a b*a g a g. És végre is polgártársak, ki volt ez agyonvert öreg ?.. Égy mezei rendőr ! megvetést Jelentő zaj. Egy ügynöke a mindnyájunkat örökké boszantó közhatóságnak, mely a közbizalommal reáruházott hivatalt csak arra használta, hogy alkalmet keressep a polgárok kinzására. Hangok. Ugy van ! Igaz ! v R a b a g a s. És e kérdés alatt álló vetek nem volt közönséges bűntény I Ennek politikai jelleme volt, mely önként tárja előnkbe az enyhitő körülményeket. Nem, agyonverni egy mezei rendőrt — ez nem annyi, mint embert ölni, ez nem gyilkosság, hanem a gonosz elveknek megsemmisítése !.... M i n d. Igaz ! úgy van ! R a b a g a s. Védelmezési rendszerem győzött. Bernchard fel van mentve, 6 szabad. Mind. Ah! R a b a g a s. És ha e siker büszkeséggel tölti el lelkemet, ezt nem ékesszólásomnak tulajdonitom... Mind. De igen, igen.... R a b a g a s. Oh, nem... ezt csak is győzhetetlen elveink szolidaritásának kell köszönnünk, azon elvekének, melyekért készek vagyunk feláldozni mindent ; ti az én éltemet, és én a tiéteket ! Mind. Helyes ! Igaz ! Éljen Rabagas !