Sardou, Victorien: Rabagas; Fordította: Deák Farkas; Q 17274

— 20 С a m e г 1 i п. Kegy . . . Kegyelmes uram, ügynökei csak az imént megrohanták lakóházamat. v.', Herczeg. Megrohanták ? Az ördögbe is ! Hányan voltak? Camerlin Ketten. H e г о z e g. - Ketten? С a m e r 1 i n. És fenyegettek, hogy üzletemet bezárják ! . . Pedig én becsületesen folytatom mesterségemet. . . Herczeg. _ S ez azoknak a műve, ugy-é ? Camerlin. Kik önt környezik. Herczeg. Lássa, szomszéd, ők is saját mesterségüket űzik, mint ön a magáét, ön sem ad mindig egy forma jó sört); ők sem adják mindig a legjobb tanái sot ! . . de, én istenem, )hisz mindnyájunknak csak élni kell. Camerlin. Bocsánat, én soha sem foglalkozom azzal, a mi köztük történik. Herczeg. He hátha mégis... néha a „Carmagnolban.

u Camerlin. aénken. Ah, igen, de csak mint hirlapiró ! Hja ! ez a sajtószabadsághoz tartozik ... Herczeg. Bizonyos-e ön erről ? Camerlin. Egyébiránt eltértünk a tárgytól. Nem a hirlapiró áll ön előtt, hanem a kávés. Szemünkre vetik, hogy éjjelenként dalolunk. Herczeg. Meit dalaikban engem bántalmaznak. Camerlin. Ugy hát nem szabad bírálni a kormányt ? Herczeg. Oh, igen ! hisz azért van a kormány! ... De udvariasan !... Például : ez a sok lim-lom, a mit ide dobálnak az én terrasseomra, — ez is a szabadság gyakorlása? Camerlin. Természetesen. Mindez az ellenzéktől származik. Herczeg. Az ily ellenzék jelleme ... Camerlin. Olyan, a milyen lehet, s ez a hamis helyzetek következése. Az ön helyzete pedig hamis. Herczeg. Ah.