Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

- lo /Octave/: Silvestre i Scapin: SiÍvestre: tőlük:megkérdeztem Léandre-tól, mi a véleménye a leányról, mire 6 hidegen azt felelte, hogy elég csinosnak találja. Bántott a hidegség, mellyel a leányról beszélt és igy nem is akartam fölfedezni elotte, hogy szépsége milyen hatást gyakorolt lelkemre. /Octavehoz/ Ha rövidebbre nem fogja elbeszélését, holnapig is leshetJük a végét. Hadd fejezzem be két szóval. /Scapinhez/ Szive tűzet fogott az első pillanatban; nem tudna élni, ha el nem Járhatna vigasztalni a kedves búslakodót. Sűrű látogatásait azonban visszautasitja a cseléd, aki az anya halála után őrzi a leányt. Gazdám persze kétségbeesik; küzd, könyörög, fogadkozik, mind hiába. Megmondják neki, hogy a leány árva ugyan és szegény, de becsületes családból való és ha feleségül nem akarja venni, nem kérnek az udvarlásból, ámde szerelmét az. akadályok csak növelik. Meghányj a-veti a dolgot. Fontolgat, okoskodik, ingadozik, elszánja magát; s ime három napja esküdt ura a leánynak. Értem. Most add hozzá, hogy egyszerre csak haza-