Faragó Jenő: Offenbach; Q 16143

i , i . V -38Eugenie: Moddig lehet nevetnem még ? Hervad a kert virágja ! Offenbach: Zöld bokor alján Ámor ül l Eugenie: Áldozatát kivánja. Katio

n: Ámor ur csábitó dalt hegedül, Pajzán dalt hegedül, Offenbach: Hallgassa még a dalát, Nékem Ígéri magát l Eugenie: Ön is érti, ugy, mint Ámor ur A csábitást ! Offenbach: Hallgassa meg a dalát ! Eugenie: Jajj ettől félni kell. Jaj! most vigyázni kell: ' / - V Már Éva óta cs bit a nóta ! Jaj, mostan már elég. Jaj, a szivem elég l Mert lázat ébreszt a játszi dal ! Offenbach: Oh, kérve-kérem én, oh, legyen az enyém ! Oh, kérem, kérem, lángol a vérem. Oh, elfogott a vágy, . Oh, nyugodni, se hagy. Szivem zenéje a játszi dal. Eugenie: ' Oh, már Éva óta csábit a nóta. / ' / Oh, most lázat ébreszt a játszi dal Mondjad, szived alszik-e ? Hogy nem érti a szerelmi szót ? Ha alszik, álmod-e ? / Üdvöt, mámort, minden égi jót ?