Faragó Jenő: Offenbach; Q 16143

, ' ; • I g. •• • ! Hort6nse: / azt hiszi, a bentlévőt kérdi - befelé nézve /: , A fiatal ur ! .iaintenon: Eltaláltad angyal / magéra érte te/ A fiatal ur ! Hortensei / megfordul, eglótja - elfutva előle jobbra /: Jaj I Nem, nem - az öreg ür ! - Nagyapó, d dapó, ükapó, ősapó ! Maintenon: / utána csoszog / A látszat csal, gerlicém ! Kivül öregnek látszom az igaz, / térdei inofenak / de bévül olyan fiatal vagyok, mint...mint, / a s ház felé sandit / az ifiur ! Melyik ifiurról is van'3zcj, csibikém ? Hortonses / xajongóan /: A legkedvese obikről ! Llaintenons Ile-he ! Ls mit tud az a kedves ? Hortense: / áhítattal a közönség felé /: Ongorázni.... Heöegülni / nevetést kivárni / meg - énokelni meg hogy cselovázik / m.e. /.... Meg Ölelni -v meg csókolni I... Maintenon: Na _ych ügyes fiatalember lehet ! Hortense: / felvillanyozva / eghiszem azt... / végig nézi./ Nem Í3 rezeg u y o lába, mint a magáé. i.Iaintenorxí He-he ! Ez nem is reszket - csak ugy kelleti magát. Fiatal koromban is igy kelle meztettem magam* Nagyon csinos voltam én ! Hortnse: Nem ilyen vén kecske ! Maintenon: Ha kecske - kecske ! - Ha fiatal - bakkecske, ha öregebb» vénecske. De én mind a két esetben tudom mihez tartani magam ! Sohase bánts engem tubicám ! Elviszlek én még a táncba és ugy megropogtatlak, \