Pázmán lovag; Q 16023

- 22 Enikő' : Mátyás : Csatlósispán: Hadd legyek holtomig cseléded. /Meg akarja csókolni Mátyás kezét,/ /szabadkozva kitér, Enikő elől./ De most aztán tűnjünk el szinte füstként, mind, mert a nagyúr visszatérhet tüstént! //Kituszkolja Enikőt, Rigót, a csatlósokat s vélük maga is el bal szögleten./ 5. jelenet /Ildikó, Mátyás./ Ildikó : Maty

as : Ildikó : Mátyás 1Ш/egyszerűen/ I Mondd meg nevedet, kedves idegen, hadd melengessem itt a szivemen. Imáimba foglalnám estelente, jóságodat az Urnák megjelentve. Inkább te mondd meg, hajnal csillaga száz imát ér a neved egymaga, /zavarban/ A nevem Ildikó. Ezentúl ugy hi

vom a napsugarat: édes Ildikóm. Ha szomjazom és büs forrást találok, ezt súgom néki: Ildikóm, te áldott. Ha sebet kapnék, gyógykenőcs helyett százszor elmondom majd a nevedet