Pázmán lovag; Q 16023

/ 17 Ildikó : Eni kő : Ildikó s Enikő ; Ildikó Enikő /maga elé/ Lám, én élek csak ugy, miként a rab? Egy jobbágylány...még az is szabadabb: szűzként is nincstelen és az marad asszonyként is, de nem ronthatja meg szivének boldogságát a rideg számitgatás, egy zord szülői zsarnok... Engem pedig...eladtak, mint a barmot. Mit mondasz, úrnőm? /tétován/ Semmit... Csak talán még azt, hogy ....: szerettél már igazán valakit? Ugy értem, hogy...férfifélét... Mindeddig nem. Habár sokan Ígérték, amit ilyenkor szoktak, azt meg ezt. Csak annyit ért, mint pogánynak kereszt. Hanem most nemrég, két hete alig, ugy érzem, hogy... szeretek valakit. Ha meglátom, oly furcsán melegem lesz, s ide kivánnám vonni a szivemhez, s ha szól hozzám, olyan az, mint a nóta. Sohsem valék igy, mint néhány nap óta. /m.f./ S mondd...jó ez néked? /meggyőződéssel/ Ez bizony nagyon jó.