Labiche, Eugene: Olasz szalmakalap; Fordította: Horváth Árpád; Q 15559

10 ; не.

in? га : Végre! ,gy óra muiv. nős «îmber leszek. Kern hallom tál többé az apósomat, amint percenként üvölti: -Vőm uram, mindennek vége!" /л közönséghez/ Volt már dolguk sündisznóval? Mert ez én apósom pontosan ilyen. /izéket veaz, előreh ZZP, egészen P rivalda széléig, leül és ugy folytatja/ gy omnibuszon ismerkedtünk meg és az első szava az volt, hogy e lábasra hágott. p'n már az öklömmel akartam felelni, de p lánya rám nézett, mire szétnyitott'

m a tenyeremet, a nekii is jegyet váltottam ft kalauznál. öreg azután az udvariasság/ízive

9*4щ/ után azonnal elmesélte, hogy nagy kertészete és faiskolája van Charentonneauban. .ngem н hirtelen szerelem taiulokonnyá tett ós igy szóltam hozzá: "Uram, van eladó répamagja?" vaire azt felelte, az nincs, de van szép muskátlija. Válaszom gyors volt, mint a villám: "Mibe kerül cserepenként?* "ííégy frank", felelte, s már meg is volt a vásár, jjaikor megérkeztünk hozzá, kiválasztott ш négy oserepet, /ép aznap volt a házmesterném n venapja éa egyúttal megkértem a lánya kezét. •pehát k^asoda az ur?" "Van huszonkét frank járadékom!" - takarodjék!" - "Pe naponta!" - Mkkor paranosoljon helyet foglalni." - Bât mit szólnak ehhez a sötét alakhoz?.... ttojfi kezdve nekem is szabad volt megosztanom velük a napi káposztalevest, a a boille-a-brao-ot. Veink, sőt mi több Во

bin nevü szörnyű rokonukkal, egy nyurga éa kellemetlen kamasszal is, akinek mániája, hogy mindenkit megcsókol, különösen a feleségemet, ilyenkor üühbe gurulok, ae ők mind azt mondják: "Ugyan hagyd,