Labiche, Eugene: Olasz szalmakalap; Fordította: Horváth Árpád; Q 15559

5 jteJL кinálj

л/ Aludj szépen, öregem. Vézinet: Köszönöm, fitn, köszönöm. Megtudtam, hogy nem az anyakönyvvezetőnél ieaz a gyülekezés, hanem itt, azért jöttem ide. Ifem gyalog, koo ;ln! / Л kalspskstulyát Virginie kezébe adja,- Fogja gye;raek«i, vigye « menyasszony szobájába, ez z én nászajándékom, vigyázzon, törékenyt Virginie: /indul/ Legeiábo meglátom végre щ nászt.jánúékoket. / Vézinet felé bókolva, Agyő, síiket ezerelmem! / áLaegy baloldalon t dobozzal./ Vézinet: Csinos > kicsike, г ember t.z én koromban még annak is örül, ha legalább láthat egy osinos kis pofáoskát. Félix: /odrhuz n^ki egy széket/ Jzép, hogy beéri ennyivel, ?» maga korában. A legénykedéenek már vége, vén kakas, vége bizony... Vézinet: /leül a bploldalor/ Föszönöm. /Halkabban, magában/ Vagyon rendes flokó, nagyon rendes... >. jelenet. Vézinet, Faainard, Félix. Ftdintrü: , megjelenik közép n, kifelé beszél, Fogjátok ki a lovat p oaézábói. /В elé g Ifüh, dejosinos kin ügy volt ez! Legalább husz frankombí xorüit, «« nem bánom. Félix! Félix: Peranoaol, nagyaágoe urt Fadinard: Képzeld ostk... Félix: К nagyságos ur egyeuttl jött? És a násznép? Fedintrd: Éppen most szedelőzködnek Charentonnetuban, hogy nyolo fißkksren elinduljanak. lőre szöktem, hogy lássam, rendben ven-« «г én kis gHiembduoom? 4 kárpitosok végeztek már? lhozták az én ajándékaimét? É» a többiekét is?