Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

Philostenes. Mi haszna mondom meg szivem betegségét, Mert nem látom semmi módját, lehetségét, Hogy adhassa munkád ebben segítségét, Bárha megvesse is ezer mesterségét. Hermiás. A mint veszem észre, vagy Vénus betege, A szerelemnek bánt ennyire melege, Azért borított el nyavalyák fellege, Feltett szándékodnak hogy még nincs elege. Philostenes. Nem tűrhetem immár szivem nyavalyáját, Etnánal gyorsabban gerjedező lángját, Megmondom előtted kínom indítóját, Csakhogy enyhíthetnéd valamint forróját. Jóllehet szégyenlem, a mi esett rajtam, Hogy ily csekély-okból ennyire jutottam, Holott magam felől én úgy gondolkodtam, Hogy időmhöz képest, noha nem próbáltam: Én meg mernék vívni akármely vitézzel, Ámbár bírna is az herkulesi kézzel; De most mint sülyedtem egy gyenge eszközzel. Csak alig maradtam szinemben, bár nézd el. Minap a királynál levén történetkint, Florentina egykor a szemembe tekint, Hol a két tekintet futosó vilámkint, Egymásba ütközvén, okozá e nagy kínt. Maga a Kupidó ült talán szemében, Kám húzván nyilait felvont idegében, Mert úgy sebesített rám tekintésében, Mint Maurus nyila sebes menésében. A melynek tüzétől csaknem elájulék, Nehezen állhatám, hogy földre nem hulék,