Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

— 20 — Hogy orvosold, szolgád itt azért forgódik, Mert kínjain szivem feltetébb aggódik. Florentina. Mi lelte ? a doktor váljon volt-e nála ? Hermiás. Volt ugyan, de igen keveset használa, Mert szíve tájára oly forróság szállá, Hogy lelke testétől épen majd elvála. Florentina. Még szegény anyámtól maradt patikában, Vagyon oly orvosság, mely a forróságban Igen nagyon hásznál, küldök neki abban, Tudom, hogybevévén, érzi magát jobban. Hermiás. Nem is gyógyulhat ö más orvosságától, Hanem Felségednek a patikájától, Attól pedig, a mely maradt az anyjától; Másként el kell veszni nagy nyavalyájától. Florentina. Jó szívvel im küldök , magad viszed-e el? Hathatós orvosság, jól tett még mindennel, Valaki ezzel élt, használt, nyilván hidd el. Talán meggyógyulhat barátod is ezzel. Hermiás. Úgy de a szivének kel forróságára, Nem is bízik semmi más orvosságára; Ha ezért nem leszen nagy fáradságára Felségednek, vigyáz nyomorúságára. Mert ha így hagyatik szegény nagy sokára, Még a királynak is lesz benne nagy kára,