Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

— 12 — f Mert jobb volna holtom, mint ilyen kínt [látnom; De mit tegyek ? jajt kell szüntelen kiáltnom : Meghalok, ha tőled nem orvosoltatom, Fogd fel hát ügyemet szerelmes barátom! Hermiás. Ilyen a szerelem, nagy háborúval jár, Ha a kivánságban nem leszen jó határ, Mert csak ritkán esik, hogy ne követné kár, De végre hajnallik belőle kedves nyár. Philostenes. Tudom, mert jól érzem; de mi lesz belőle? Nem tudom, hacsak te hírt nem tészsz felöle, Tekintsd nyavalyámat s ne szaladj mellöle," Kegyes választ hozván bús szívemnek tőle. Hermiás. Más hírt nem tudhatok, hanem valamiben Tőlem lehetséges, szolgálok mindenben; Mert mint magam kínját, úgy érzem szivemben, Hogy előttem fetrengsz e nagy gyötrelemben. Valamint, valahogy, de módját keresem, Azon leszek, miként elejét vehessem , Magát a királylányt én mindaddig lesem, Míg orvoslásodban várt czélomhoz esem. Másként is a király a Florentinához Engem küldöz, nem mást, hivatván magához; Maga is gyakorta ültet asztalához, Sokszor hol egy hol más dolgot is előhoz. Módom vagyon benne, hogy megemlítselek, Ismeretségére jobban segítselek, Ha lehet, szivébe annyira ejtselek, Hogy szivedet sértő bútól megmentselek. mm