Szilágyi László: Én is a kisöcsém; Q 14058

- 17 Kató Andersen Frici /sziszegve/ Nem egyedül utazik? Nem. Útitárssal. Feladtam egy apróhirdetést, hogy partnert keresek. Erró'l jut eszembe, menjen el kisasszony ezzel a hirdetési nyugtával i Esti Újság kiadóhivatalába, és kérdezze meg, jött-e válasz uCsinlcvecsentó

í

: jeligére. Ha igen, vegye magához a leveleket, és küldje el cimemre, Grand Hotel./veszi kalapját/ Kelemen igazgató úrnak pedig mondja meg, hogy csak egy hét múlva jövök vissza. Addig is szivélyesen üdvözlöm. De с sak őt. A lánya nem érdekel. Adja férjhez, de máshoz./el/ /leesett állal, ostobán áll/ Nahát!.... /az ajtóhoz szalad, utánanéz, élénken/ Nahát!... /szemei kigyúlnak, az unott arcba élet költözik, teste megnyúlik, a lompos kislányból egy szempillantás alatt ragyogó nő lesz. Ugy kiáltja villámló szemekkel, mint egy támadásra kész tigris/ Mit mondott! Goromba fráter! Hogy bestia vagyok és nőimitáció! Nahát! Nahát! Nahát! /be, rosszat sejtve/ Mi az, történt valami?