Szilágyi László: Én is a kisöcsém; Q 14058

- 15 Kató Andersen Kató Andursen /dühösen/ Nincs, /tovább gépel/ /ledobj a a Icai apját, kabátját/ Ejnye, de udvarias itt a személyzet. /Kató mögé áll, irásába néz, gúnyos mosollyal/ lia persze, mindjárt gondoltam.,.. ••'Kedves öregem...." Privát levél hivatalos óra alatt. Na fiain., maga sem fog nálam megöregedni, /elámulva/ Ki....kicsoda maga?... Villy Andersen, az Andersen Müvek dániai igazgatója,/Kató a meglepetéstől felugrik, de Andsrsen rárivall/ Üljön lei /Kató leül Látja kisasszony, eéért nem tűröm én a női munkaerőt. Mert mi a nő kérem szeretettol? Két lábon mozgó kozmetikai raktár. Hasznavehetetlen népfaj, amely azon a jogon, hogy több dudor van rajtuk, mint rajtunk férfiakon, kivonja magát a munka alól. A fiatalemberek meg tehetik a diplomájukat a lcaszniba,, vagy elmehetnek taxisnak. Hát én nem vagyok lciváncsi sem a dudoraikra, sem a pipaszár lábukra a nőknek. Nem azért jöttem Pestre, hogy az alkalmazott

aim tartósan ondolált szekszepiljében y, '