Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

- 17 tfóric/ Menyhért Móric: Menyhért Móric: Menyhért Móric : Menyhért Móric : Menyhért Móric : Menybért •eg a kedvemért. Arait csak tudsz, mindent. Röviden ird, világosan és dugd beholnap torna alatt a könyveim közé. Én majd hazaviszem, de azzalmár el is felejtem, hogy nálam von. Egyszer azt a n vára. t

lanul a kezembe kerül. És akkor majd szinte gépiesen, önkénytelenül, fáradt szemmel átfutom...Ha mindenképpen muszáj, rajzolhatsz a margóra egy-egy ábrát. Olyan vagy, mint egy lány. De ha neked igy jobb, nem bánom. Nekem egész érdekes lesz.. Te várj csak, Móric! Hm? Láttál te már lányt egyáltalában? Láttam, De mindenestül? Mindenestül. Természetesen én is láttam! - Jó. Akkor nem kellenek ábrák. Tudod, a lövészünnepélykor, a Bonctani Kiálli táson! Ha rajtakapnak, egyből kivágnak a suliból! - Szép volt, mint a nap - és istenem, milyen természetes! Én múlt nyáron Frankfurtban jártam a mamával. Mi az, te már mész, Móric? Sok a lecke. Szevasz. Szevas z,