Wedekind, Frank: A tavasz ébredése; Q 13670

- 11 Menyhért: /ad neki egyet/ Gyere Móric. Menjünk az erdészházba ! Hans: ' Te bedőlsz neki? Menyhért: Mi közöd hozzá? - Hadd jártassák a szájukat, Móric! Gyerünk, gyerünk, csak ki a városból. Matematika tanár: Ней vagyok képes felfogni, tisztelt kolléga ur, miért kell a legjobb tanítványomnak épp a legrosszabbal sülve-főve együtt járnia. Szépírás tanár: Magam se, tisztelt kolléga ur. Móric: Nézd csak ott azt a fekete macskát, hogy mereszti égnek a farkát! Menyhért: Te hiszel az előjelekben? Móric: Magnm sem tudom. Épp erre szaladt. Semmit se jelent. Menyhért: Szerintem a babona az babonaság...vagyis... üljünk le ide, a bükk alá. Langyos szél söpör most végig a hegyeken, az erdőn... Móric: Gombold csak ki a mellényed, Menyhért! Menyhért: Hü, hogy befúj! Móric: Te, itt olyan sötét lesz mindjárt, hogy a saját kezemet se látom! Hol vagy tulajdonképpen? Te, Menyhért, szerinted a szemérem nem csupán a nevelés eredménye?