Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

Röné: Jöjjön ide, Jenő! Üljön le mellém! Akar bent lenni nálam egy tizeddel? Jenő: Magánál benne lenni? Ez volt az álmom ! /Letelepedik I Röné mellé/ Ha bevesz, beszállok egy ötöddel is ! Piri: ^em tehetek róla, de iszonyusan szeretek kártyázni. Nincs ennél jobb szórakozás, ^ekern mesélhetnek Toscaniniről. Adél: Én is imádom a játékot. De nemcsak a kártya miatt. Szeretek ülni. Ha járok, mindenki láthatja, hogy milyen rossz vagyok alól ! Ha leültem, deréktól fölfelé még egész jól festek ! A Semmeringen belémszeretett egy krupié, nem tudhatta szegény, mi van az asztal alatt ! Lucy: /szárazon/ Kettővel zárok! /А nők némán leteritik a kártyájukat. Röné Összeadja és fölirja a poéneket/ Adél: Ki kopogott először? Na ki ? Az édes kis Lucy kopogott először. Piri: /osztás közben, falánk kíváncsisággal, Lucyhoz/ Te magad emiitetted az előbb, hogy valami pletyka van veled. Igaz, hogy elválsz ? Lucy: Nem tudom. Lehet, Jenő azt mondta! Jenő: /sértődötten/ Én csak azt mondtam, hogy hallottam. Megmondtam, hogy hol hallottam és kiktől hallottam! Miért? Olyan hihetetlen? Hol van ma házaspár, amelyikről ne lehetae elhinni első szóra, hogy válnak ?! Piri: /készpénznek veszi a pletykát/ De azért még együtt laktok? Lucy: /mosolyog/ Együtt. Piri: Egy szobában alusztok?