Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

26 vegyészek a háború alatt salétromot csináltak a levegőből. Én most biztosan kitalálnám kinomban, hogy kell belőle pénzt csinálni ?! Lucy: Ne bosszankodj ! - Vesztettél, hát vesztettél ! Mással is megeshet ! Kovács: De az már ritkábban esik meg, hogy valakinek az egész élete arra legyen felépitve, hogy nyer vagy vészit. Persze, egy ilyen klasszikusan peches játékosnak, mint én ! -Mert ha még szerencsés lennék, vagy szabályos kártyaszoba töltelék, aki este kel föl és reggelig kiüli a mindennapi tiz pengőjét ! - De én beleőrülök, annyit muszáj csak ugy mellékesen dolgoznom ! Szépreményű, divatos fiatalember vagyok! Férj ! ... /Szenvedélyes önváddal/ Férj ?! ! - Egy daxlit nem volna szabad rám szabaditani ! Azt sem tudnám tisztességesen eltartani ! Lucy: /halkan/ El akarsz hagyni ? Kovács^ /melegen/ Téged elhagyni, bocikám?! - Hogy jut ilyesmi az eszedbe? - Csak arról lehetne sző, hogy ha rám unsz, vagy ha nagyon elzüllök, hát csöndesen félreállok az utadból. Lucy: /görcsös sóhajjal/ Legjobb, ha elhagysz ! Gyalázatos szörnyeteg vagyok ! Kovács: /pillanatnyi szünet után- rémülten/ Csak nem azt akarod bevallani, hogy - megcsaltál ?! Lucy: /Elsuhanó, meleg mosoly után/ Nem tudnálak megcsalni, drágám!... /Megkeményedik a hangja/ De bepiszkollak! Nem érdemlem meg, hogy a nevedet viseljem ! Kovács: /türelmetlenül/ De miért ?! Gyerünk már, a teremtésit ! Hadd hallom, hogy miért ?!! /А felesége mellé ül, megfogja az állát, fölemeli az arcát, a szemébe néz./