Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

23 elhinni, ez olyan kin, hogy ehez képest gyönyör az öregség, a legkényelmetlenebb protézissel és a legcsunyább köszvénnyel együtt.../zavartan elhallgat./ Vezér: /jóságosan/ Ne féljen. Nem sértődtem meg!... Adja ide, fiam, a karját és kisérjen le a lépcsőn. /Rátámaszkodik a fiatalember karjára, megindulnak a bal kijárás felé./