Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

11 igazság? Annyi mindent beszélnek! Lucy: Már megmondtam ! Röné: /mosolyog/ Saját magadon is könnyitenél vele ! Itt ülünk, - a három legjobb barátnőd! Jenő: /feláll/ Pardon ! Én kimehetek ! Lucy: /lesújtón/ Maradhat ! Röné: /idegesen/ Üljön le, Jenő. Maga most nem fontos. Ne akarjon minden dologból szólószámot csinálni magának ! /Lucyhez/ Folytasd angyalkám ! Lucy: Nem tréfáltam. Nem tudok semmit. Olyan modernek vagyunk, hogy két nap óta nem is láttam az uramat ! - / egy kicsit önmagához is beszél/ Azóta történt volna valami a hátam mögött? Nem hiszem, de nem lehetetlen ! Bevallom, hogy mialatt Jenőt hallgattam, jéghideg lett a kezem a félelemtől! Merjem tovább is szeretni az uramat? Vagy ne tolakodjam ?! Emlitsem meg előtte, amit hallottam? Vagy ne emlitsem? Nagy zavarban vagyok, drágáim, nem tudoqi, hogy mit csináljak ? Nincs szilárd talaj a talpam alatt... /emeltebben/ Csak egy bizonyos ! / a férfi felé fordul/ Hiába hallotta a legjobb forrásból, ostobaság, hogy én a tartásdijon alkudozom ! /energikusan/ Mondja meg a forrásának: ha egyszer csakugyan elválnék, egy pengőt sem fo :gadnék el az uramtól. /А fölsugárzó szeretettől, nagy bensőséggel/ Hiába titkolja előttem, tudom, hogy gondokkal küzdő ember! Adél: /Lucyhez/ Édes fiam, ez meglehetősen unalmas volt! Azt hittem, hogy valami pikáns részletet hallunk. Hogy a férjed morfinista. Hogy a szabónőd beperelt hitele-