Hunyady Sándor: A kártyás asszony; Q 13269

Első felvonás. 1. к é p , Szin : Kissé műveletlen fényűzéssel berendezett, ó-konzervativ, polgári szalon. Este, vacsora után. A csillár ég. 1. jelenet Szobalány, Inas. Inas: /egy kártyaasztalt cipel a szinre, amelyet fölállit a középen/ Ebben a lakásban ez a legfontosabb bútordarab! Itt folyton kártyáznak? Szobalány: /jeget tör és az üvegeket rendezi a gördithető italos asztalkán/ Folyton! Inas: Még csak tiz napja vagyok itt, de még mindennap volt kár­tya. Majdnem mindig mások. És majdnem mind csupa nő. Ez a mai micsoda garnitúra? /Hátul keresgél egy szekrény­ben/ Jó lesz ezeknek a tisztitott kártya is? Szobalány: Dehogy. Ez a legnagyobb parti. Ezeknek mindig uj pakli kell Inas: /mialatt kikésziti a kártyát és a hozzája tartozó kegysze­reket az asztalra/ Legalább könnyű kezük van? Az ember reggelig ébren van miattuk, hogy az előszobában föladja a kabátjukat, aztán nem keres semmit. Szobalány: Ezek, akik most itt vacsoráznak, közepesek. A nők adnak egy pengőt, a kövér nő, ha nyer, kettőt. A férfi pénz helyett csak barátságosan köszön. Inas: Az utolsó helyemen nem kellett megvárni, amig a vacsora

Next

/
Oldalképek
Tartalom