Rejtő Jenő: Ötvenéves találkozó; Q 13264

Már régen. * Mondom, hogy jó helyen járok. /Mentegetőzve/ Tudja, azért késtem, mert az utolsó percben elszakadt a * nad rágt art óm • Azonnal bejelentem méltóságodat. /Az ajtóhoz megy, megáll/ A követ ur őméltósága... /Ott marad állva/ /Körülnéz, a bal járáshoz megy/ Itt a kék szalon, amit festettem, milyen szép még most is!••,/Vis: zajon/ Csak a parókám ne lenne olyan meleg. Kegyelmesasszony: /jön/ csodálkozva/ Oh!..... Ruzicska: Kisztihand nagysága! ^egyelraesasszony: Jácsnaskőy! Ruzicska: /Ijedten/ Ka?! Mi történt?! Kcgyelmesasszony: Ruzicska: Kegyelraesa szony: Ruzicska: XegyeÍmesasszonys Ruzicska: Kegyelmesasszony: Ruzicska: KqgyeÍmesasszony: Ruzicska: i

v e gy e Íme sas s z o ny: Ruzicska: Kegyelmesasszony: Ruzicska: Lakáj: Ruzicska: Lakáj: Ruzicska: Jásznaskőy! Megakadt valami a torkán? Én Hajnal unokanővére vagyok. Olivia keresztanyja. Hihetetlen. Én nagyon sokat hallottan magáról. Én Rózsánd vagyok. /Félre/ Szegény Rózsai... nincsen tövis nélkül. A férjem nagyon fogja sajnálni, hogy nem lehetett itt... Hát hol az a betyár? Sajnos el kellett utaznia. Én az első pillanatban ha nem tudtam volna, hogy ki, akkor is kitaláltam volna, hogy maga Jásznaskőy* Valami megakadt a torkán? LílilAó&ágodj I gaz nem tudhatja, hogy én ki vagyok •• Azt hiszem, a tulajné... Én Rózsáné vagyok. /Félre, szomorúan/ Nincsen rózsa tövis nélkül.