Rejtő Jenő: Ötvenéves találkozó; Q 13264

- 19 Széchy: Istenem.•• a bárónő nagyon szeretereméltó és jól érzem magam a társasaágában, ennyi az egész.•• Kegyelmesasszony: /Megfenyegeti/ Na, na... én nem hiszem, hógy é csak ennyi az egész. /Szünet/ Ruzicska: Széchy« Ruzicska: Szlchy: Ruzioska: Széchy: Ruzicska: Széchy: Ruzicska: Széchy: Ruzioska: Széchy: Ruzicska: /Magában/ Megismer, vagy nem? Követ ur ritkán jár haza látogatóban? Aihuzza magát, mint aki biztos lett a dolgában/ Hát nem érek sürün rá.... /Egyre előkelőbben/ Foglaljon helyet fiatal barátom! /Leül/ Izé... hát kire is hasonlítok én? 4 Én az előbb m nem mondtam igazat. Nem Széchynek hivják? De Széchynek hivnak, de ön nem egy festőművészre hasonlit. Istenem... mindenki arra hasonlit, akire tud.... Van egy nagyon szép amerikai filmsziná$z, sokszor mondták, hogy arra hasonlítok. Ne vegye rossz néven, ha kimondom: méltóságod 4 < egy szobafestőre hasonlit. Ne haragudjon... 4 Miért haragudjak? A szobafestő is ember. Nem lehet mindenki követ. Az egyiknek sikerül, a másiknak rosszul megy. » Mikor beléptem, azt hittem a szobafestő áll itt. 4 Az seszégyen. Nó de hogy kerül maga össze egy szóbafestővel? Izé••.van egy nagyon szép lánya ennek a szobafestőnek. •• /Tettetett közömbösséggel/ Az előbb ugy hallottam, hógy öcsém uram már... ahogy ezt asvédek mondják: Bskíx* besetzt, hógy a szeretetreméltó