Rejtő Jenő: Az őrszem; Q 13258

r - 20 SZAVA: KAPITÁNY: SZAVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITANY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITANY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: KAPITÁNY: SZÁVA: Az én szobámban. Hogy történt? Kérem, a dolog úgy kezdődött... hogy tíz év előtt egy derűs délelőttön mentem a korzón... A gyilkosságot mesélje! Itt kezdődött a gyilkosság. Megismerkedtem a feleségemmel egy derűs napon. Most már elég volt! Hogy történt a gyilkosság? Köszönöm kérdését, jól. Én benyitok a szobámba... és ott találom az Osvátot és a feleségemet... (Kifelé. Dühösen.) Hát ide egy Jókai kell! Szóval? (Járkál.) Ott van az Osvát és a feleségem... Inflagranti. Ohne flagranti. Még flagranti sem volt rajta. (Meghatottan magában.) Azt az ártatlan angyalt így meghurcolom, de mit csináljak... Na! Erre mit szólt maga? Osvát! Maga gazember! Azonnal hagyja el az ágyamat! Na és mit tett a delikvens? Osvátnak hívják. Hát az Osvát a delikvens. Ékszerész. Uram, ne húzza az időt! Mi történt ezután? Már nem is tudom... fojtogattam... ez, úgy látszik, megártott neki... én kirohantam... ő ott maradt halva... én hiába várok itt... találkoztam kapitány úrral.•.