Sztanyiszlavszkij konferencia; Q 12297

SZTROJEVA, M.Ny

.. a Művészettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a művészettudományok doktora Miben áll Sztanyiszlavszkij rendezői hagyatékának valódi értéke a mai szovjet szinház életében? Hogyan vizsgálják és miképpen fejlődik ez a hagyomány napjainkban? Ez a kérdés az első pillanatban feleslegesnek tűnik. Különböző művészi irányzatok, különböző nemzetiségű rendezők tűzik zászlójukra a nevét; munkáit, tapasztalatát, módszertanát mindenki alaposan tanulmányozza; mindenki tisztelettel idézi, nevére esküsznek. Mindamellett a szinház mindennap i gyakorlatában felbukkan egy elég szilárd vélemény, mely szerint Sztanyiszlavszkij rendezői hagyománya részben elavult, inkább a múlthoz tartozik, mint a jövőhöz. Világos, hogy a szinészmüvészet "rendszere" túléli a századokat, a darab és a szerep hatékony elemzésének módszere is megmarad örökre. Ezt mindenki elismeri. De ami a közvetlen rendezői munkát illeti, itt nemcsak a fiatal, de a tapasztaltabb rendezők is kételkedve csóválják fejüket. Nem - mondják ők -, a XX. század uj szinházi formáit olyan rendezők alakitották ki inkább, mint Mejerhold, Vahtangov, Tairov, Piscator, Brecht. Sztanyiszlavszkij pedig nem annyira rendező volt, mint inkább szinész-pedagógus. Nem véletlen, hogy szinész

i rendszert hagyott hátra és nem rendezőit. Ez az egyik álláspont. Létezik egy másik, ezzel teljesen ellentétes álléB pont is: Sztanyiszlavszkij az orosz szinház valódi arca. Mejerhold pedig, az álarc rajta. Ezért a szovjet forradalmi szinház felfedezései, Mejerhold, Eizenstein, Vahtangov felfedezései lényegében nem hoztak hasznot az orosz színháznak. Azok a mai rendezők pedig, akik igy vagy ugy továbbfejlesztik ezeket a felfedezéseket, interpretációjukkal csak el25