Sztanyiszlavszkij konferencia; Q 12297
lehetőségeit rendezőink az 1960-as évek közepére-végére kimerítették. Kiderült, hogy a narrátor csak szükségmegoldás volt, amellyel időlegesen át tudtuk hidalni a naturalista játékmód és a nyiltabb szerkesztésű, epikus vagy dokumentumdrámák közti stiláris különbségeket, esetenként a nézőkkel közvetlenebb kapcsolatot és az intimitás hangulatát tudtuk megteremteni. A narrátor segitett "szalondrámaként" eljátszani a "formabontó" müveket. Ez az ellentmondás azonban nem maradhatott fenn sokáig. A Marat/5ad e és a West 5jde Stor y óta az uj világszinházi áramlatok /"kegyetlen", "abszurd" "totális szinház" stb./ az előadás teljes súlyát kizárólagosan a szinpadi látványra helyezték, feleslegessé vált a kompromisszum. Olyan kései jelentkezéseit, mint például Illyés: Bál a pusztá n cimü müvében /Thália Szinház/ már csak jóindulatu érdektelenség fogadta. A " totális szinhá z" a formabontás után az uj formák épitésének nagy kisérlete volt az 1960-as évek közepén. A baj csak az, hogy ugyanolyan sietős behozása akart lenni világszinházi lemaradásunknak, mint amaz. így viszonylag kevés magyar valóság-anyag tapad hozzá. A totális szinpadi látvány és élmény igénye /nem mint jelszó, hanem mint valóságos alkotói program és célkitűzés/ az 1960-as évek második felében Major Tamás, Marton Endre, Ádám Ottó, Vámos László és Kazimir Károly legsikerültebb rendezéseiben valósult meg. A sort az Ember tragédi ájának uj rendezése nyitotta meg 1964-ben /Major Tamás/, majd Ádám Ottó Koldus operá ja következett /1965/, a Körszinház-beli Mario és a varázsl ó /Kazimir Károly, Latinovits Zoltánnal a főszerepben, 1965/, a Marat/5ad e /Marton Endre, 1966/, a Móze s /1967/, a West Side Stor y /Vámos László, 1969/. Szinház művésze tünk eszköztárának szinte forradalmi kibővülését jelentették ezek az előadások, amelyek persze mind hosszú érlelődési folyamat és komoly munka eredményeként jöttek létre. Ekkor teremtődött meg a szinházban és a közönségben az a szemléleti, izlés-bel bázis, amelyen Major, Kazimir, s néhány fiatal rendező az utóbbi évek eredeti és sajátsá20
