Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 49 Polites: Kirke: Polites: Kirke: Polites: Kirke Polites; A ragyogó fegyverzetű has, Odysseus izenetet küld. Beszélj, no, beszélj! Polites, hü barátom, te, ki egyetlen méltó vagy szavamat Kirkének üzenni: - szólt a dicső Odysseus, - jól figyelj szavaimra. Beszélj ! Széphaju, szépszemű, isteni Kirke! Kidobád szavamat a szukáknak! kidobád szivem az ebeknek! Akibe sziv és lél§k van, hogy teheti ! Dalomat kidaloltad a nimfáknak, titkos szavamat a piacon hirdetik: isten veled, te hitetlen! A pirulásom, a zavarom: nem lehetett, jaj, útját állanom... Még azt izeni az isteni Odysseus: Egyedül ülök a hajónak ormán, s remeg a szivem a szerelemtől, hogy a hajó is beleremeg! s szeretnék lábad előtt feküdni, mint a tengerek, sokat hánytvetett bus koponyámmal, hogy örökké nézzelek! Halk morajjal, ahogy a tenger nézi az eget, szeliden és haragosan, és csak a te isteni arcod felé verve a hullamos nagy szerelmeket!