Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 47 ez fog illeni ágya felé... Negyedik kép Kirke ágya Kirke: /az ágy szélén ül, s fejét az ágy oszlopára hajtja/ Vaj, ki vagy? és honnan? te kemény ércférfi! Nincs ember, kit e szem meg nem bűvölt eddig... Ha egyszer belenézett sugarába... Vaskebel, bölcs idegen, oh mért göttél szép szigetemre? mért hoztad ide a bánatot? hol csak a vi

g kacagás lakott eddig, mért vivéd innen el az álmot, hol csak boldog öröm lakomázott. Az aranypálcás deli Hermes hozta ide dörgő lépteidet, óh, férfi! Odysseus ! Vigye el az éjjeli csönd szelid szárnya hozzád suhogó szavamat... Jöjj ide, hajtsd nyugalomra fejed puha párnáján kebelemnek... Bárha csak egyszer... remekül faragott nyoszolyámban... Bizzunk egymásban s légy hozzám hü szeretettel!... Maja: /jön/ Asszonyom: Odysseus követje.