Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 45 mondd neki szószerint: ezt üzenem! /Távol a dal, Odysseus hörög dühében./ Polites: Szószerint megmondom üzeneted, de az én szivemé lesz a hőség, amivel kimondom! Odysseus: "Kirke, te széphaju, szépszemű, isteni Kirke! Kidobád szavamat a szukáknak! szivemet kivetéd az ebeknek! akibe sziv lakik s lélek, az ilyet, ilyet soha szivek nem tehetnek! Ezt még egy lotyó se tenné Phoeniciából, sziv szavát váltaili érdemetlenné! meg kell itt őrülni az éjszakában, te tettél ilyen kegyetlenné! Kegyetlen vagyok én, s te kegyetlen! Isten veled örökre, te hitetlen! Pá j, fáj, fá és várom üzeneted! kegyetlen, mért tetted! én ülök egyedül hajóm ormán, mért kell rád gondolnom ily mogorván? Nem érzed dalomban a mély vallást, hogy tudsz kihirdetni egy sziv megvallást! Mindenfelé vadul jártatom szemem, s megnyugodni sehol sem tud! Szeretnék repülni, mint Hermes isten, de eszem mindenünnét feléd fut! Jaj, lefeküdni, lábod előtt, Kirke! sokat hánytvetett, bus koponyámmal, és nézni, mig élek, az arcod,