Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 35 s mint az ebek a jófalatosztó gazda kezét, nyalták kezeinket. Szól Polite s

, hogy az iestennő pitarában megálltunk: "Bent a szövó'széknél jár egy csinos asszony, s zengi bűvös dalát, hogy a ház belezendül. Földi vagy, istennő', gyere hát, álljunk vele szóba!" Én, ravasz, ijedten kivülre húzódtam, mert mindjárt meggyülöltem az isteni Kirkét, és szivem dobogott kebelemben: lestem a cselt s csakugyan, borral s kenyerekkel^ őket a Iíirke megkinálta, és ledobbantak előtte, s disznóvá lettek, sertés röfögővé, s immár hidlásban zártan eszik ottan a makkot. Kar: Óh jaj, disznóvá büvölé hát Kirke a mi jó társainkat. Eurylochos: Hangjuk is ugy röfögött és én rohanással elrohanék, iszonyú félelemmel szivemben. gdysseus: Rögtön vezess engem, épp azon az uton, majd meglátom én, hogy mit hazudtál, vagy mennyi igazság van szavaidban. Eurylochos: /térdre veti magát s átöleli Odysseus lábait/ óh hagyj itt, Odysseus, s ne vigyél hozzá erővel, jól tudom, hogy te se térsz vissza többé hajódhoz. Hosza hát iziben meneküljünk, ha sikerül a vészből megmenekednünk. Kar: Szörnyű veszély a vihar a tenger közepén, de százszorta szörnyűbb a szerelem veszedelme