Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai; Q 11461

- 32 ezt hoztam vala néktek este örömmel, ezt lakomáztuk. Jó volt, jó jel, igy éhesen mégsem indult hü követim serege. Kar: Bölcsen: az éhes embert könnyű levenni lábáról, de a jóllakott könnyen fütyörész, és helyesen itéibi meg a helyzetet. Mert kutya gyomrunknál cudarabb nincs tán a világon, kinoz erőszakkal, csakhogy soha el ne feledjük, bármi csapás sanyarja szivünk, bármi nagy bánatunk van: ez az első. Odysseus: Ámde hiába, mert ezeknek vagy igen jó dolguk lehet most, s hiába tömték az iszákot, ott ragadának: vagy nagy baj érte szegényeket. Kar: Egyaránt szükséges örülni, busulni, aggódni, várni a továbbiakra. Várjunk hát türelemmel, meghozza a biborszinü este a fészekből kiszálló madarat. Már jön is, látom, Eurylochos, vezérük. Eurylochos: /fuldokló sietve jön/ Odysseus, merre vagytok a xparton? Odysseus: Erre csak, erre, jó Eurylochos! Mondsza, mi történt, mely örök isten állta utatokat, vagy... nyugalom... fújd ki magad, ne siess a beszéddel... Hü feleim, bármint üz a baj, nincs veszedelmünk, tnig itt a földön egymással szólni tudunk.