Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 36 1. sz. Az Öregasszony lihegve végigmegy a szinen, ki a konyhába, ott egy kicsit zörög az edénnyel. 2. sz. Szatyin váratlanul felül a priccsen, kezeivel átfogja fejét, megrázza. 3. sz. Bubnov leszáll a priccsről. Magára szed valami ruhafélét, sildes sapkát, - mindkettő eddig vánkosként volt összerakva. 4. sz. Anna erősen, szárazon köhög. Szatyin ismét hátrakulcsolta kezét, hasra feküdt. A Kétes hölgy visszajött, ismét a priccsre fekszik, kendővel takarózik be. Bubnov elmegy, közben néhány szöt váltanak. A Szinész, aki eddig mozdulatlanul, egy pontra irányuló tekintettel ,kezeit térdei közé kulcsolva ült, egyszercsak nagyot sóhajt, feláll, odamegy Annához, aki nem bir úrrá lenni köhögése felett. 5. sz. Valami rongyfélét dob Anna vállára, és vezeti. Anna nagyon beteg, alig lép. Klescs abbahagyva munkáját, komoran néz utánuk. Nem szabad elfelejteni megrendelni a kellékes számára a Klescsnek és Bubnovnak kellő szerszámokat • Hátul elkezd sirni a csecsemő /G. Sz. Burdzsalóvnak meg kell rendelni a megfelelő gramafonlemezt/. De nemsokára abbahagyja a sirást, és az anyja még soká jár fel és alá, ringatja karjaiban a csecsemőt, valami dalt dúdol hozzá. A Szinész az asztalhoz ül. Bubnov elmegy. A Kétes hölgy kimegy, aztán visszajön.