Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 31 Szatyin: Bubnov: Szatyin: Bubnov: 1. sz. Szatyin

:' Bubnov: Szatyin: Bubnov: Szatyin: Szinész: Szeretem az érthetetlen, ritka szavakat. Kölyökkoromban a távirónál szolgáltam... sok könyvet olvastam. Távirász is voltál? Voltam... Vannak nagyon jó könyvek... és van sok nagyon érdekes szó... En müveit ember voltam... tudod-e? Hallottam... százszor is! Na, és ha voltai... nagy eset.!... Ami engem illet, én ... szűcs voltam... saját műhelyem volt... A kezem olyan sarga volt a festéktől: a prémeket festettem. Olyan sárga volt a kezem, testvér - a könyökömig! Már azt hittem, hogy holtomig le nem mosom... hogy sárga kézzel halok meg... És most itt van a kezem., egyszerűen piszkos... ugy ám! £Nem értik egymást. Egymásra néznek, de nem értik, Bubnov zavarba jön. Na és aztán? /Hozzáfordul, nem érti / Aztán... semmi... f.J Ezt miért mondtad el? /"m. f. 17 Csak ugy... példának okáért... Z*m.f.J Az jön ki belőle, hogy külsőleg akárhány szint is raksz fel magadra... mind lekopik... mind lekopik, ugy ám! C szünet után váratlanul tüsszent, és a fájdalomtól csaknam felkel.J A!... fájnak a csontjaim! /ül, karjaival átfogva térdét/ ^ A műveltség - bolondság, fődolog a talentum. Ismertem egy szinészt... a szerepeit K.Sz. kihúzta az utasit^st