Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 289 - 4 sz. Al.iosa

: Egész prima ember! Mindenhez értek, csak rá kell néznem valamire, és már csak ugy vonz magához! Bubnov

: /a Tatár priccsénél/ Gyerünk! + Mindegy, aludni ugy sem hagyunk! + Énekelni fogunk egész éjszaka! + Ferdenyaku! Ferdenvaku

: Énekelni? Azt lehet.•• Al.ioska

: Én meg majd húzom hozzá! Szatyin

: /"jó hangulatban^ Mi meg hallgatjuk. Tatár

: /mosolyogva/ Na, Bubnov, se sátán... kinálj meg itallal! Énekelni fogunk, mulatni fogunk, és ha eljön a halál, akkor hát i meghalunk. Bubnov

: Tölts neki, Szatyinl Ferdenyaku, ülj le! Hej, testvérek! Mi kell az embernek ? Itt vagyok én - ittam egy jót, és - örülök. Ferdenyaku! Gyújts rá... a kedvenc nótámra! Énekelek... fizetek! Ferdenyaku

: /énekel/ Fölkel a nap, és lehanyatlik... Bubnov; Báró: /rákontráz/ S börtönöm sötét marad... /Az ajtó gyorsan kinyilik/ /a küszöbön állva ijedten bekiált/: Hé... ti! Gyere... Gyertek ide! Az udvaron... ott., a Szinész... fölakasztotta magát! 6. sz. Mindannyian hallgatnak. A Báróra néznek. A háta mögött 1

/ K. Sz "a háta mögött" kihúzta.