Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 274 - 4 1. sz. Szünet. Miután a Szinész elment, szinte félálomban az Öregasszony vánszrog ki a konyhába. Alig-alig jár, annyira benn van még az álomban. Kócos. Éjjeli ruházatban van. Amig megy, erősen köhög. /Ezt a köhögést hátulról az egész felvonás alatt hallani lehetett./ A konyhába megy inni. - Erre a szünetre azért van szükség, hogy a Szinész ne találkozzon Bubnowal és Medvegyevvel. Hátulról horkolás hallatszik. Klescs is horkol. Szatyin kiüriti az utolsó üveget, és a priccsére megy. Lefekszik. Az arca nyugodt. Meg van elégedve. Bejönnek Medvegyev és Bubnov. 2. sz. Amikor lejönnek a lépcsőn, és a priccséhez mennek^ Bubnov megy elöl. Medvegyev és Bubnov erősen részegek. Mindketten besavanyodtak. Medvegyev teljesen elázott. 3. sz. Meglátta Szatyint, megörült - megrakott kezekkel hozzásiet. Csodálkozni akar. Medvegyev nekiment a nagypriccsnek, és elgondolkodik, - most mit tegyen;? Képtelen figura. 4. sz. Bubnov és Szatyin összecsókolóznak. Medvegyev hosszú keresés után rájött, hová kell néznie, aztán gondolataiba merülve a priccsre mászik, de olymódon, hogy egyik lába, amelyet nagynehezen felemelt, mindig újra lecsúszik. 5. sz. Bubnov szabadjára engedi magát. Az üres priccsekre néz, kiabál. Mindenfajta csendháborítás elégedetlenséget, mormogást valt ki a hátul alvók, a nyomortanya szótlan lakóiból. Egyik-másik a másik oldalra fordul. Bubnov kiáltozásától felébredt Klescs és a Másoló is. Előbbi álmosan, harmonikával a kezében jön bizonytalan léptekkel a hivásra. A Másoló részegen, félálomban mászkál a priccsen.