Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 12 /49. old. kézirat/ 1. sz. A Báró hangosan nevet. Kvasnya éppen valami nagyon nevetségeset mondott. A Báró hallgatja az asszonyt, közben csendben iszogat. Kvasnya állva issza a teáját. 2. sz. Szatyin hirtelen fölébred, lehúzza fejéről a takarót, és csodalkozva, mint aki még nem ébredt fel egészen, néz a többiekre. Arca álomtól kissé bamba. Morog. Kvasnya félbeszakitja elbeszélését, Szatyinra bámul, a Báró hahotazik, és ugyancsak feléje fordul. Násztya egy percre elszakad könyvétől, körülnéz: hová menekülhetne a lárma elől. - Kiese

s feláll, a kemencéből apró pléhedényt vesz ki. 3» sz. Bubnov vakaródzik, és szintén a váratlanul felébredt Szatyin felé fordul. 4. sz. A Báró oldalba löki Násztyát, az felsikit, és szemrehányaan néz a Báróra. 5. sz. Ismét teáznak.